Minél közelebb jutunk a jelenhez, annál nehezebb róla írni. Az ember igazából utólag méri fel, hogy az adott helyzetben jól döntött vagy sem, és minél távolabb kerül a döntéseitől, csak a legfontosabbakra emlékszik.

Ezért nehezedik a dolgom. Ebben a partban már az egy éven belül történt eseményekről írok, az ifiben töltött utolsó fél évemről...

Tudtuk, hogy más lesz mint az előző. A nagycsapat feljutott NB II-be, így követtük mi is őket. Számunkra sajnos kedvezőtlen következménnyel is járt a feljutás, hiszen így leccsökkentek az ifiből kikerülő játékosok esélyei, hogy a felnőttben szerepeljenek. Így többen távoztak tőlünk, meghatározó tagjai a csapatnak, az öltözői hangulatnak. Hárman pedig a felnőttel kezdték el az alapozást. (Később visszajöttek hozzánk a szezonra.)

A korábbi nyüzsgő öltözőből, ahol tavaly még alig lehetett helyet találni edzés és meccs előtt, egy tágas, csendes terem lett. Azért annyira így sem volt csendes, de nem volt már az igazi.

Ahogyan a keretünk sem volt igazi NB II-es. Még mi is meglepődtünk, hogy mindezek ellenére milyen fantasztikusan kezdtük a szezont. 5 meccs, 4 győzelem 1 vereség. A dobogón találtuk magunkat a Diősgyőr és a Kazincbarcika mögött. Az egyetlen vereségünk is a DVTK ellen volt idegenben, ahol félidőben még vezettünk is.

A gyengébb keret miatt én is a kezdőben találtam magam, és az első 5 meccsen 5 gólt lőttem. Korábban soha nem kezdtem ilyen jól szezont, még a nyárádi ifiben sem, nemhogy NB II-ben..Az öt gól mellett még tizenegyeseket is kiharcoltam, és a Debrecen ellen én adtam mindkét gólpasszt. Jól ment.

Aztán kipukkadt a rózsaszín lufi. A csapat összezuhant, a következő 10 meccsből 1-et nyertünk meg, a Békéscsaba ellenit 5-1-re. Nem csak a csapat formája, az enyém is jelentősen visszaesett. A következő 10 meccsen 1 gólt szereztem. A Békéscsaba ellen..

Okai? Külön blogtéma lenne elemezni. Az igazán nagycsapatok ellen nem tudtunk kiemelkedőt nyújtani, kivéve a Nyíregyháza elleni 0-0-t.. A csapattagok egymást hibáztatták, a keretben kevesen voltunk és nem tudtunk rendesen edzésre járni, és igazi húzóember sem akadt. Beszédes adat az is, hogy csak a győztes meccseken lőttem gólt. Beleszaladtunk csúnya vereségekbe is, ami az önbizalmunknak sem tett jót. A csapat egysége is megbomlott, nem voltak már olyan bulik ahol az egész csapat együtt van, és elindult egy kis klikkesedés is.

A keret fele már a felsőoktatásban tanult, Eger, Budapest, Debrecen.. Az egyetemi, főiskolás élet már teljesen más. Én Egert válaszottam, és heti 2 edzésre el tudtam járni, de a következő fél évemet, hogy maradok-e Kövesden az órarendemtől tettem függővé.

13 tantárgyam lett, benne délutáni órákkal, és ez megadta az első lökést a távozás felé.

Döntésem hátteréről a következő részben.

Adios

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.