Az első fél évem Kövesden a beilleszkedésre ment rá.

A második idényben viszont már többet vártak tőlem, és én is magamtól. A csapat megváltozott, a 90-esek felmentek az ifibe, a 92-esek pedig feljöttek hozzánk. Egy ideig még az is kétséges volt, hogy egyáltalán lesz-e elég gyerek, végül 15 fős kerettel vágtunk neki a szezonnak. Az év elején új csapatkapitányt válaszottunk, meglepetésre engem jelöltek a legtöbben, pedig fél éve voltam ott, és én sem magamra szavaztam. Persze jól esett, hogy engem választottak, de kicsit fura érzés volt. Talán akik régebben ott játszottak, jobban megérdemelték volna, ebből is látszott hogy nem igazán erős a keretünk, mindenesetre a feladatot komolyan vettem...

Elkezdődött tehát a második idényem, az első fordulóban a Debrecen csapatával találkoztunk, és kikaptunk 8-1-re. Hozzá kell tenni, a későbbi bajnokról van szó. Személy szerint nekem jól ment a játék, azt az 1 gólt is én fejeltem, igaz 1 méterről, de ott kellett lenni..(mint tegnap Higuaínnak). Az első fél évben 5 gólig és kb 4 gólpasszig jutottam, a csapatunk csak két együttest előzött meg, így nem oylan rossz ez az egyéni a mutató.

Aztán bekövetkezett egy kis törés a karrierben. A focin kívüli világom megváltozott. 3.os voltam, és a második fél évben már elkezdtem ráhajtani a jobb jegyekre, mert már számított a továbbtanulásban, és igen sok tantárgyból kellett javítani. A másik fontos dolog az életemben pedig, hogy összejöttem egy lánnyal,akivel azóta is együtt vagyunk( 2 és fél év). Ezeket a dolgokat elég nehéz volt összeegyeztetni a heti három edzéssel, és a hétvégi meccsel. A teljesítményem is romlott, a hozzáállásomon is látni lehetett, hogy nem az igazi. Ezt az edző is észrevette, és elvette a karszalagot tőlem. Nos, nem is tudom hirtelen leírni, milyen érzés volt. Nem is az hogy elvette, hanem hogy előtte nem figyelmeztetett, hogy jobban oda kéne tennem magam, vagy hogy elveszíthetem a vezető szerepem ha nem úgy állok hozzá. Soha nem jött oda hozzám külön beszélgetni, hogy mit kéne máshogy csinálni. Az egész annyi volt, hogy éppen egy fontos meccs előtt hazai pályán öltöztünk, venném fel a szalagot, az edző pedig annyit mondott hogy adjam oda a csapattársamnak.

A csapatkapitányságról annyit, hogy a következő is körülbelül 2 meccsen át viselte a karszalagot, aztán az edző  még 4 embernek adta oda, majdnem minden meccsen másnak, de hozzám már nem került vissza, és akit az év elején helyettesnek választott a csapat, ő sem kapta meg egyszer sem.

Mondanom sem kell, a csapat utolsó helyen végzett, tavasszal mindössze 6 pontot szereztünk. Ennek ellenére a szezonban még így is 12 gólig jutottam, és a második fél évben a suli is jobban ment, mert miután leváltottak már csak 1-2 edzésre jártam el a héten.

Pályafutásom serdülős része ezzel lezárult, a következő évet már az ifiben kezdtem.

De erről a következő részben.

Adios

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.