Befejeződött tehát a az őszi szezon az ifiben, és elgondolkodtam a folytatásról.

A félév zárása nem sikerült valami szépre, az utolsó 4 meccsen kikaptunk, és ennek következtében az öltözői hangulat is romlott. Az edzéseket nem lehetett komolyan venni, mert 6-7 ember járt folyamatosan, így nem tudtuk elvégezni a szükséges munkát.

Feltettem magamban a kérdést, érdemes-e folytatni. A suli nem annyira megerőltető, gyakorlatokra viszont be kell járni, és a 13 tantárgy az új félévben elég nagy kihívást jelentett számomra. Ha viszont nem tudok edzésre járni, a teljesítményem tovább romlik, és még azt a 6 gólt sem tudnám megrúgni, amit az őszi szezonban, pedig én lennék a csapat gólfelelőse, elvileg..

A másik döntő ok a csapaton belüli rossz hangulat, és egymás hibáztatása. Nem igazán éreztem társaim és az edző bizalmát, a csapaton belüli veszekedések is felidegesítettek.. Szokatlan volt a tavalyi szezon után ez a hozzáállás.

Motivációs problémáim is voltak, a nagycsapatba való előre jutás lehetetlen álom itt Mezőkövesden. Nagyon ritka az olyan játékos, aki megragad a felnőttben. Az az egy félév, amit még itt eltölthetnék meg már nem oszt, nem szoroz.

Hosszas mérlegelés után a távozás mellett döntöttem. Nem akartam cserbenhagyni a társaim, így az öltözőben jelentettem be, az alapozás kezdetekor, hogy elmegyek. Az már nem az én hibám, hogy a helyemre nem igazolt az edző senkit.

Persze rossz érzés így visszagondolni rá. Erre az egész helyzetre. De megkönnyebbülést éreztem, és ez jó dolog. Tanulmányi átlagom is sokkal jobb lett, és több időm lett az élet más dolgaira is, angolra is elkezdtem járni. De akkor is hiányoztak a többiek. Ez egy furcsa kettős érzés, és ahogy az előző blogomat kezdtem, az ember utólag jön rá, hogy jó döntés volt-e, vagy sem.

Én még nem jöttem rá.

Az ifi után nem akartam keresni magamnak csapatot, úgy gondoltam, hogy ha jön valami ajánlat eldöntöm, akarok-e focizni tovább. Az egyetlen ajánlatom Mezőnyárádról jött, szóval nem volt nehéz dönteni.:) Még szép hogy folytatom..

Egy falu van! Erről majd a következő részben.

Adios

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.