Budapest gyönyörű város. Főleg éjszaka.

A Lánchíd, a Parlament, a Budai vár és a színes üzletek kivilágított sora nagyon hangulatossá teszi országunk fővárosát.

Hogy miért ezzel kezdem a mai blogbejegyzésem, amikor két fontos tétmeccset játszottunk le tegnap? Mert a pesti kirándulásunk legnagyobb élménye nem a 0-0-lal végződött esős, borongós hangulatban lejátszott utánpótlás meccs, és nem is a kínkeservesen megnyert moldávok elleni találkozó. Sokkal inkább Budapest, maga. Na meg az a rohadt GPS.... :).

A Fradi stadionjába nem nehéz eltalálni, nekünk is egész egyszerűen sikerült, Mezőkövesdről körülbelül másfél óra alatt már ott is voltunk, és az ingyenes beléptetés miatt hiába álltak kígyózó sorok a megnyitott szektorok előtt, a bejutás könnyen ment. Sajnos a Wales elleni vereség és az eső rányomta a bélyegét a hangulatra, ráadásul a kulcsemberek (Németh, Gosztonyi, Koman, stb.) hiánya miatt a játék sem volt magas színvonalú.

A meccs érdekesebb momentumai közé tartozott amikor alkoholos sört próbáltunk kérni a büfénél- emberfüggő ez is, mint minden ebben a mai világban. Valakinek adnak, valakinek nem. Rád néznek, ha szépen kéred, vagy valamiért megtetszettél nekik megkapod a dobozos Steffl-t 400-ért, ha nem, marad az alkoholmentes változat, hasonló áron mint "nagykorú" változata. Kommunikáció szakosként szerencsére kiválasztottam a megfelelő hangnemet, modort, így több ismerősömmel ellentétben én mindig kaptam, amíg a készlet tartott.

Furcsa volt élőben látni, hogy legnagyobb reménységeink ilyen gyászos produkciót nyújtottak. Korcsmár kapufáján kívül nem sok maradt meg bennünk, ezért úgy gondoltuk a 88. percben hogy ideje távozni, irány a Megyeri út, menjünk a nagymeccsre.

Mivel nem sok tapasztalatunk volt Budapest közlekedését illetően, ráhagytuk magunkat a modern kor találmányaira, mobiltelefon, GPS, és egy órás út után szerencsére megérkeztünk úticélunkhoz, sőt parkolóhelyünk is volt. A magyar közeg viszont ismét bizonyított: az újság szerint 3000 ember rekedt kint a kezdő sípszó után, szerintem még több... Lincshangulat uralkodott a stadionon kívül, zúgott az Engedj BE!, Engedj BE!, hihetetlen hogy a magyarok ennyi elcseszett rendezés után is képesek ugyanabba a hibába esni.. Körülbelül a 30. percben jutottam be a stadionba, valaki nem volt ilyen szerencsés és lemaradt az első félidőről. Könyörgöm, 10000 embert kell belépteni, és két kaput nyitunk meg? Hogy akarunk mi EB-t rendezni?? Ébresztő, Ébresztő...

És nem csak a szervezőknek kell felébredniük és magukba nézniük, hanem a játékosoknak is, mert az első félidei produkció pocsék volt.. Akik kint rekedtek nem maradtak le semmiről, a kezdő spíszó utáni 45 perc egészen siralmasra sikerült, aztán szerencsére a második félidőre összeszedték magukat a fiúk, vagy lehet hogy csak B-közép felőli kapuba akartak gólokat lőni? Ha így van, akkor jól tették, mert Rudolf gólja után óriási üdvrivalgás tört ki a nézőtéren, kár hogy a rendezőnek nem volt annyi esze hogy benyomjon valami pörgős zenét, ment volna a tánc is, na de a körülményeket most már tényleg nem szidom tovább, külön bejegyzést érdemelne.

A hangulatban nem csalódtam, a magyar B-közép előtt le a kalappal, óriási volt az összetartás, az öröm, a füttykoncert, az ugrálás... Ezért éri meg elmenni egy válogatott meccsre, minden apró sikernek tudunk örülni..

Vanczák beállítása okozott némi zavart a nézőtéren, fütyültük is rendesen Egervárit, de Koman jól eltalált lövése után már nem érdekelt minket a defenzív taktika, éreztük, hogy végre meccset nyer a válogatott hazai pályán. A szépítő gól nem volt benne a játékban, ennek ellenére betaláltak a moldávok, és 2-1 után felbátorodva támadtak, na akkor mi is csendben maradtunk egy kicsit.. Harcoljatok, Harcoljatok, gyerünk fiúk már csak 10 perc! Óriási ziccereket hagytak ki a vendégek, ha bekapjuk a másodikat is a kapitány most kapna hideget-meleget.. De így szerencsére tapsolhattunk a srácoknak, zúgott a Szép volt fiúk!, és mindenki azzal a tudattal mehetett haza, hogy ha nagyon nehezen is, de megszereztük a 3 pontot otthon.

Azaz nem mindenki, nekünk csak ezután kezdődtek a kalandok.. Két Budapesten tanuló srácot ugyanis ki kellett tenni a Mogyoródi úton, amivel nem is lenne semmi baj, beütöttük a navigáló rendszerbe, és már mentünk is, amerre mondta. Aztán fél óra múlva a Lánchídnál lyukadtunk ki... Pest szívébe érkeztünk, Magyarország jelképeihez 23 óra után pár perccel, nem volt csúnya, na... :)

Mogyoródi út sajnos Budán is van, így oda vitt minket az egyébként dallamos női hanggal megáldott műszer. 10 fős társaságunk másik autója pedig elkezdett füstölni, ami tovább rontott az amúgy sem rózsás helyzetünkön. A gondok pedig akkor csúcsosodtak ki, amikor a GPS is felmondta a szolgálatot...

Kerestünk egy benzinkutat hogy megnézzük, mégis mi merre, és ekkor éjfélt ütött az óra: az egyik velünk tartó barátunk éppen ezen a napon született, 20. életévét tölti be ma. Ezúton is Isten éltessen ;) . Fogalmunk sem volt merre tartunk, merre menjünk haza, a navigáció szórakozott velünk, a kocsi füstölt, mi mégis ünnepeltünk hajnalban egy benzinkúton, valahol Budán.

Aztán visszamentünk a Lánchídon, néha visszajött a vétel, néha elment, aztán valahogyan csak sikerült kirakni a pestieket a megfelelő helyen, mi pedig 2 körül amikor már biztosnak éreztük a hazafelé vezető irányt, megálltunk kajálni egy McDriveban. Itt még eltöltöttünk fél órát, aztán irány haza. 4.15-kor megérkeztem otthonomba, a kaland végetért.

Budapest gyönyörű város. Főleg éjszaka.

Mióta hazaértem sokat gondolkoztam egy kérdésen.

A GPS nélkül vajon hogyan alakult volna ez az egész? Nélküle is ekkora kalandot éltünk volna át?

Szeretünk téged, modern technika.

;)

Adios

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.